Talán már egy éve is van annak, hogy először hallottam ezt a mondatot: a jóga nem ér véget a jógaszőnyegen. Bevallom töredelmesen, eleinte nem igazán értettem mit is jelent ez valójában. Hogy továbbra is tudatosan figyelünk a mély és egyenletes légzésre nem csak abban a 60-90 percben, amit a jógastúdióban töltünk? Vagy hogy a fizikai, illetve egyéb jellegű gyakorlatokat beépítjük a mindennapjainkba, például napüdvözlettel indítva a napot, vagy váltott orrlyukas légzést végezve lefekvés előtt? Egy darabig törtem rajta a fejemet, aztán úgy ítéltem meg, hogy annyira nem lényeges, hogy tovább foglalkozzam vele.

Jó pár kundalíni kriyával, meditációval, yin és vinyasa flow gyakorlással később magától megérkezett a válasz. Egy ponton túl többé nem számít már, hogy éppen mit csinálunk -elmegyünk bevásárolni, munkába indulunk, vagy találkozunk egy rég nem látott barátunkkal- minden tettünket át fogja hatni a jóga. Mert mit is jelent tulajdonképpen ez a szó, hogy jóga? Jóga a tudat átalakítása, az önművelés gyakorlati módszere, az egységre való törekvés. A mindennapi életünkre levetítve egy eszköz, hogy jobbá váljunk. Nem másoknál, magunkhoz képest.

Az egyik kedvenc jóga szútrám Patanjalitól így hangzik:

„A LÉLEK ZAVARTALAN NYUGALMÁT AZZAL LEHET ELÉRNI, HA BARÁTSÁGOSAK VAGYUNK A BOLDOGOKHOZ, RÉSZVÉTTELJESEK A BOLDOGTALANOKHOZ, HA ÖRÖMÜNKET LELJÜK AZ ERÉNYESEKBEN ÉS HA KÖZÖMBÖSEK VAGYUNK A GONOSZOK IRÁNT.”

Számomra ez az aforizma segített igazán megérteni, hogy nem az számít amit mások gondolnak rólunk, hanem az, amit mi gondolunk másokról (és saját magunkról).

A gyűlölet és a harag beszennyezi a lelkünket, bármilyen jogosnak is véljük az okát. Illetve arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy minden gondolat és tett (legyen az „jó” vagy „rossz”) mögött ugyanaz a szándék húzódik meg mégpedig, hogy minden ember a földön boldog szeretne lenni. Ha a boldogságunk tárgya egy előléptetés a munkahelyünkön, ami természetesen magasabb fizetéssel is jár, talán úgy véljük megengedett befeketíteni másokat (elképzelhető, hogy ők is ugyanezt teszik velünk a hátunk mögött). Vagy ha úgy érezzük, hogy egy adott párkapcsolat tenne minket igazán boldoggá előfordulhat, hogy átgázolunk mások érzésein. Nem azért mert másnak rosszat akarunk, csupán magunknak jót.

A lényeg, hogy MI BOLDOGOK LEGYÜNK! De a mások kárán szerzett boldogság sosem lesz tartós. Ezer és egy érvet hozhatunk fel a mentségünkre és talán lesznek is olyanok, akiket meg tudunk győzni, de a lelkiismeretünk elől nincs hová bújni. A jóga segítségével szép lassan megtanulunk hallgatni a belső megérzéseinkre, amik finoman irányítják életünket, ha hagyjuk… Lelkünk már azelőtt jelez, mielőtt döntenénk és a döntéseink tükrében megmutatkoznának tetteink következményei.

A múltban elkövetett hibás cselekedeteink visszahatásait nem tudjuk elkerülni (what goes around comes around) de bármikor dönthetünk úgy, hogy jobb emberekké válunk. Hogy ez jár-e lemondással? Igen, jár. De megéri. A furcsa az egészben, hogy eleinte úgy tűnik, mintha minden ugyanaz maradna körülöttünk. Ugyanazok a játszmák, feszültségforrások, elakadások, stb. Ugyanakkor mégsem teljesen… Nyilvánvaló, hogy a világ nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni. Elég ha mi változunk. Apránként, finoman, befelé figyelve. Mert senki és semmi nem képes kívülről olyan intelligensen és hatékonyan vezetni bennünket, mint a saját megérzéseink és lelkünk.